Váratlanul.....
Minden
érzés eltűnt,
tapsvihar
ölelt körül,
félhomályban
a színpadon,
azt
hittem menten meghalok.
By
Frana
Már
mindjárt éjfél és még mindig robotolok! Nem hiszem el hogy
Daniel ennyit késik. Sosem szokott késni. Fáradt vagyok az egész
napos gürcöléstől a bárban. Egy kiadós fürdőre és a jó puha
meleg ágyamra vágytam. Most szinte üresek az asztalok, ami jó
hír. Délelőtt annyian voltak, mint négy nap alatt összesen. Most
a bár pult mögül bámulom az ajtót azt várva, hogy megjelenik
Dan és én elszabadulhatok. Fél egy is elmúlhatott amikor már
csak két ember ült bent a bárban. A lámpák szinte már
halványabban világítottak, a falakról ősrégi bandák poszterei
virítottak. A fala monoton, szürke színű volt. Nem is értem
minek gürcölök itt egyáltalán. Apa minden hónapban egy nem
olyan csekély összeget utaltat a számlámra. Talán, azért hogy
egy kicsit normálisabban érezzem magam, és nem ücsörögjek
folyton egyedül otthon. Esküszöm, ha Dan nem teszi be a lábát 2
percen belül, kettéhasítom. Mintha csak meghallotta volna
gondolataim, beviharzott a bárba. Kócos barna haja szokásosan
feltüsizve állt a fején, bűnbánó arckifejezéssel loholt felém.
Izmos teste teljesen leizzadt pontosan tudtam honnan jött. Arról
híres, hogy úgy váltogatja a csajait, mint a normális ember a
fehérneműjét. De be kell vallani csak akkor ment el egy lánnyal,
ha tényleg tetszett neki. Ezzel visszavonom előbbi állításomat
mely szerint Daniel úgy váltogatja a "barátnőit" mint
más a zoknit. Felkapta a kötényét amire a bár logója volt
varrva.
-
Sajnálom. -Motyogta én már felkészülve az ordításhoz nagy
levegőt vettem
-
Semmi baj, de legalább megtudhatom ki miatt töltöttem itt plusz 6
órát? -Tudakolództam
-
Nem az ő hibája, nem bántsd őt.- Ledöbbentem Dan.........
felelősséget vállalt valamiért. Sikítottam mire a maradék két
ember rám kapta a tekintetét, Daniel arca mélyvörös szint
öltött.
-
Szerelmes vagy!! -Ordítottam és marhára nem érdekelt ma este már
hogy ki mit gondol. Fáradt voltam, nyűgös és ordibálni volt
kedvem. Hisztérikusan röhögtem amíg kedves drága barátom be nem
fogta a szám.
-Shhhh
még meghallja valaki. -Nézett rám morcosan- Rontod a hírnevem,
nem kéne veled haverkodnom.
Olyan
nyűgös fejet vághattam, hogy azonnal meggondolta magát.
-
Kicsi Calla menj alukálni, még mielőtt felfalnál azzal a gyönyörű
kék szemeddel. -A kis álnok, tudta, hogy csak ezzel lehet levenni a
lábamról. Nem kaptam valami sok bókot, nem az volt az ok, hogy nem
voltam szép csak hát nem mindenki mer a közelembe jönni. Azóta
hogy egy szerencsétlen flörtölni kezdett velem és nem igazán
jött össze neki olyan sallert kapott, hogy eleredt az orra vére.
Már majdnem nyakon vágtam mikor az egyik ember felrakva a kezét
rendelni kívánt. Dan egy szélsebes mozdulattal elrebbent mellőlem
és bárgyú mosolyával integetett. Gyáva. Magamban morogva dobtam
le a kötényem és indultam hazafelé. Egy utolsó intés még
Daniel-nak és már kint is voltam az ajtón. Olyan fáradt voltam,
hogy szinte már alig láttam. Bárcsak kocsival jöttem volna, de
úgy gondoltam, hogy úgy is korán végzek akkor nem árt egy kis
séta. Ezt a tervem Dan igencsak keresztbe húzta. A szél
meglebbentette barna hajzuhatagomat. Már nagyon ősz felé hajlott
az idő. Vöröses barna levelek tarkították az utca színeit.
Olyan fagyos volt a szél, hogy szinte már láttam, hogy elsuhan
mellettem és mindenfele a kis utcákban. A lámpák fénye nem ért
el a kihalt utcák minden kis sarkába. A megvilágítatlan részek
sötét homályban vesztek el.
Furcsa
érzés fogott el. Nyomta a tüdőmet, olyan volt mintha minden
zugból rám tapasztották volna szemüket.
Ekkor
jutott eszembe, hogy fel sem hívtam Alcide-et, hogy később érek
haza. A munka miatt kikapcsoltam a telefonom, mert a főnök
észrevette, hogy munka helyett mobilozok, azóta kell beraknom a
telóm munka előtt a főnök fiókjába. Kinyuvasztat Biankával a
"személyi edzőmmel". Én vagyok a legfiatalabb a házban,
de csak egy évvel de mindenki úgy kezel mintha óvodás lennék.
Nem mehetek velük bevetésre, én csak arra vagyok jó hogy itthon
húzzam az igát. Néha nagyon fel tudnak húzni mikor elkezdik "
Még nem vagy elég idős". Meg az is hogy a hajamat
birizgálják. Arra eszméltem fel hogy már a ház előtt állok és
tajtékzom a dühtől. Berontottam a házba amint megláttam a
dobozokat azonnal elpárolgott a dühöm, az értetlenség váltotta
föl. A lányok pakoltak be a dobozokba a konyhából, a fiúk meg
hátravitték a dobozokat. Tátott szájjal néztem az elém terülő
képet, mikor Clay támolygott oda hozzám grandiózus vigyorával.
Szőkés barna hajáról víz csöpögött, valószínűleg nemrég
jött ki a tus alól. Most hogy nézem a hajtincseiről
öngyilkosságba menekülő cseppeket, rájöttem hogy nekem sem
ártana egy zuhany. Hulla fáradt voltam de most beszélnek kell
Alcide-el.
-
Mi a fene folyik itt??
-
Neked is helló cicuska, egyébként köszi jól vagyok.
-
Jól van szia most örülsz? Mi a fészkes fene történik??
-
Higgadj le cicuska, látom neked sem volt valami jó napod. Egyébként
meg költözünk. -Olyan arcot vághattam amitől még Claynek is
elment a kedve a viccelődéstől, felfele mutatott, hogy ne vele
rivalizáljak hanem kedves drága főnökünkkel. Clay inkább
elkotródott az utamból feltett kézzel, én meg felrohantam a
lépcsőn. Bevágtam az ajtaját, ő éppen telefonált mikor
elkezdtem vele ordítani.
-
Sajnálom Carlisle most le kell tennem majd később megbeszéljük a
részleteket .... rendben viszlát. -Mikor befejezte fáradtan
várakozóan nézett rám.
-
Miért nem szóltál?
-
Nem voltál elérhető és én is csak néhány órája tudom. Most
ülj le és nyugodj meg majd elmagyarázom.
-
Nem ülök le. -Mondtam ő meg csak várakozóan nézett rám, tudtam
hogy addig nem kezdi el amíg le nem ülök. Könyökén támaszkodva
ökölbe szorított kezén támasztotta fejét. Teljesen nyugodt volt
abszolút beleillet a berendezésbe is. Fekete falai az irodának,
volt bent a sarokban egy Plazma TV meg a sok irodaszekrény és egy
robusztus íróasztal rajta néhány apró dísszel amit még Raven
készített. Ő már egy éve elment. Nem halt meg csak elment.1
kerek éve találkozott egy Embry nevű sráccal küldetés alatt
azóta vele van. Néha ír egy sms-t meg küld valamit de nincs itt.
Megígérte, hogy visszajön és megnézi az előadást de nem jött.
Könyörögtem a rendezőnek, hogy várjunk még néhány percet de
azt mondta, hogy ha nem kezdek akkor berak helyettem valakit.
Kimentem elénekeltem de teljesen üres voltam. Minden érzés
eltűnt, tapsvihar ölel körül, félhomályban a színpadon, azt
hittem menten meghalok. Lefutottam a színpadról, senki sem várt se
itt se otthon. Vadásztak, engem mindenki elfelejtett. Fekete
estélyimben szaladtam haza az úton, még kocsim sincs, ez már
teljesen elkeserítő. Alcide hangja térített vissza a jelenbe és
egy zsebkendőt nyújtott felém. Nem értettem, ekkor éreztem meg,
hogy nedves könnycseppjeim leszántanak száraz arcomon és önkéz
általi halálba menekültek. Nem szoktam sírni de ez egyszerre túl
sok volt, túl nyomasztó. Most ébredtem csak rá hogy költözünk,
itt kell hagynom a barátaim, bár igazából csak Dan hiányozna.
Alcide szomorúan nézett rám kinyújtotta a karját mintha meg
akarna ölelni. Felálltam és belevetettem magam puha meleg karjai
közé. Ráültem két vastag combjára és átöleltem izmos hátát.
Most már nem sírtam, eszeveszettül fáradt voltam, csak
nyöszörögni maradt erőm. Összeszedtem minden erőm, és ezt
suttogtam:
-
Még el sem pakoltam.
-
Megkértem a lányokat, hogy csomagoljanak össze neked mostanra
biztos végeztek. A munkahelyedet is felhívtam és Dannek is
küldettem egy sms-t. Csak a személyes tárgyakat visszük, a házat
nem adjuk el hogy bármikor vissza tudunk ide jönni. -A végét már
suttogva mondta ez anya háza volt mielőtt meghalt. Egy pokolfajzat
volt aki megölte, nem érdekli mit csinál, kit vesz el a világtól
a szeretteitől, csak megteszi a gyilkolásban lel örömöt. Nem
másnak nevezzük őket mint lidérc, fantom de a legelterjedtebb
változata a Démon.
Alcide
megsimogatta a hajam mikor bejött Nemo.
-
Hé főnök végeztünk a pakolással. -A végére a hangja teljesen
elhalt mikor meglátott engem.
-
Rendben. -Még beszéltek ezek utána de ezt már nem hallottam
semmit, fáradtan dőltem bele a meleg megnyugtató öntudatlanságba.
Már nem tudtam magamról, lágy szellő simogatta a hajam miközben
szálltam. A fejem hátrahanyatlott ez kezdett egy kicsit
kényelmetlenné válni. Beértünk valahova mert azonnal
megváltozott a levegő. Egy puha dologra fektettek feltehetően egy
ágyra és be is takartak egy selymes anyaggal.
